Elfelejtett hagyomány: a vízkereszti házáldás és időtlen jelentősége
A vízkereszti házáldás egy gyönyörű, de gyakran elfeledett katolikus hagyomány, amelyet Vízkereszt ünnepétől Mária megtisztulásának ünnepéig (Gyertyaszentelő Boldogasszony) tartanak. Ezalatt a pap vízkeresztvízzel megáldja a házat és krétával megjelöli az otthonok ajtaját. Ez a hagyomány évszázadokra nyúlik vissza, és a napkeleti bölcsek történetében gyökerezik, akik meglátogatták a csecsemő Jézust, jelképezve Krisztus megnyilvánulását a pogányok előtt.
Íme a hagyomány 7 előnye:
1. Áldás és védelem: A szenteltvízzel való meghintés és a ház megjelölése egy szentelmény, amely Isten áldását és védelmét jelképezi az otthonra és annak lakóira.
2. Hitformálás: ez egy lehetőség arra, hogy a családok imában összegyűljenek és elmélyítsék hitüket.
3. Evangelizáció: A megjelölt ajtó a keresztény hit tanújaként szolgál a szomszédok és a járókelők számára.
4. Emlékeztető Krisztus jelenlétére: A krétajelzés emlékezteti a lakosokat, hogy Krisztus jelen van otthonaikban és életükben.
5. Egység az Egyházzal: A hagyományban való részvétel az egyéneket és a családokat az egyetemes Egyházhoz és annak liturgikus naptárához köti.
6. Folyamatosság a hagyományokkal: Ez egy módja annak, hogy fenntartsuk a kapcsolatot az ősi keresztény gyakorlatokkal és szokásokkal.
7. Áldásért való ima: A rituálé magában foglalja az otthon, a család és mindenki áldásáért végzett imát.
A szellemi hadviselés korszakát éljük, s ebben a korszakban meg kell védenünk otthonunkat és családunkat.
Forrás: Catholic Tradition & Evangelization