Köszöntjük a Szent Ferenc plébánia oldalán
Valamiről lemondani nagyböjt idején, péntekenként halat enni és tartózkodni a hústól, alamizsnát adni és bűnbánatot tartani a negyven nap során – ezek mind olyan gyakorlatok, amelyekről a katolikusok ismertek. De miért tesszük mindezt? Azért, mert ezek az elhatározások – amelyeket „nagyböjti gyakorlatoknak” vagy „nagyböjti fegyelemnek” nevezünk – arra hívnak bennünket minden évben, hogy megújítsuk Krisztusban való tanítványságunkat. A nagyböjt liturgikus idejében az Egyház arra kér minket, hogy imádkozzunk, adjunk alamizsnát és böjtöljünk.
ImádkozzunkTudjuk, milyen fontos az ima életünkben – egyénként, családként és közösségként is. Nagyböjtben különösen nagy jelentősége van az imának. Ez az időszak az elcsendesedés, az önvizsgálat és a bűnbánat ideje. A nagyböjt felteszi a kérdést: „Min kell változtatnom?” A nagyböjt személyes megtérésre és megújulásra hív – arra, hogy újra elkötelezzük magunkat Krisztus mellett, hogy ne csupán 40 nap múlva ünnepeljük a húsvétot, hanem valóban megtapasztaljuk a Feltámadott Krisztus élő jelenlétét önmagunkban és a világban. Ez imádságot kíván. Nagyböjtben időt különítünk el az elmélyült, elmélkedő imára, amely feltárja azokat a pontokat, ahol nem nyitottuk meg szívünket Isten előtt.
AdjunkNap mint nap találkozunk igazságtalansággal, erőszakkal és gyűlölettel. A televízió és az internet behozza ezeket otthonainkba, de saját városainkban és családjainkban is tapasztaljuk őket. Az Egyház nagyböjtben arra hív, hogy különösen figyeljünk mások szükségleteire, és cselekedjünk ennek megfelelően. A másoknak nyújtott anyagi segítség a keresztény szeretet cselekedete, amelyet alamizsnának nevezünk. Nagyböjt idején az Egyház arra is hív, hogy először mi magunk térjünk meg, majd munkálkodjunk a világ igazságosabbá tételén, szolgálva azt az Országot, amelyet Jézus hirdetett és megélt.
Vállaljunk áldozatotA böjt és a hústól való tartózkodás nem öncélú szenvedés vagy hiábavaló kényelmetlenség. Az áldozat önmagáért nem keresztény erény. A Katolikus Egyház arra kér bennünket, hogy hamvazószerdán és nagypénteken böjtöljünk, és a nagyböjt péntekjein tartózkodjunk a hús fogyasztásától. Az üres gyomor érzése vagy a kísértés legyőzése – hogy ne együnk meg egy szaftos steaket vagy egy csokoládészeletet – többre emlékeztet puszta hiánynál. A böjt segít feltenni a kérdést: „Mi az, ami igazán éltet és fenntart engem? Mi táplál életem útján?” A választ nem a steakben vagy az édességben találjuk meg, hanem a 40 nap végén – Jézus feltámadásában. Azért böjtölünk és tartózkodunk, mert ez emlékeztet bennünket arra, kik vagyunk: a Feltámadott Krisztus követői.
Imádkozunk, adakozunk és böjtölünk, mert Krisztust követjük, aki annyira szeretett minket, hogy életét adta értünk, hogy részesedhessünk az örök életben.
Használjuk ezt a nagyböjti időszakot arra, hogy jót tegyünk testvéreinkkel.
