Köszöntjük a Szent Ferenc plébánia oldalán
JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK TISZTELETE
Miután a szentek és misztikusok tanúságtétele révén elterjedt, a Szent Szív iránti áhítat jelentős támogatást kapott Szent Péter utódaitól. Attól kezdve, hogy XIII. Kelemen pápa a XVIII. században jóváhagyta liturgikus ünnepét, B. IX. Piusz pápa kiterjesztette az egész egyházra, XIII. Leó a világ Szent Szívnek való felajánlásán és XI. és XII. Piusz tanbeli tanításain keresztül, a pápák ebben az áhítatban Krisztus megváltó szeretetének kiváltságos kifejeződését és a lelki megújulás biztos forrását ismerték fel minden idők hívei számára.
XIII. KELEMEN pápa (1758-1769) fontos helyet foglal el Jézus Szent Szíve tiszteletének történetében, mivel ő volt az, aki elsőként ismerte el hivatalosan ezt a gyakorlatot az Egyház liturgikus életében. 1765-ben a Szent Rítusok Kongregációjának általa jóváhagyott APOSTOLICUM PASCENDI kezdetű rendeletével engedélyezte a Szent Szív ünnepének megünneplését különböző régióknak és vallási közösségeknek, amelyek kérték. Ez a jóváhagyás döntő lépést jelentett egyetemes elterjedése felé, és utat nyitott más pápák számára, hogy évekkel később tovább támogassák ezt a Krisztus irgalmas szeretetére összpontosító áhítatot.
BOLDOG IX. PIUSZ PÁPA (1846-1878) döntő lendületet adott a Jézus Szent Szíve iránti tiszteletnek azzal, hogy 1856-ban hivatalosan is kiterjesztette ünnepét az egész Katolikus Egyházra. Ezzel a döntéssel az ünneplés megszűnt bizonyos régiókra vagy vallási gyülekezetekre korlátozódni, és az egyetemes liturgikus naptár részévé vált. IX. Piusz ebben az áhítatban Krisztus megváltó szeretetének kiváltságos kifejeződését és a hívek hitének megerősítésének hatékony eszközét ismerte fel az Egyház nagy kihívásai idején. Kezdeményezésének köszönhetően a Szent Szív iránti tisztelet példátlan elterjedtséget ért el a katolikus világban.
XIII. LEÓ pápát (1878-1903) Jézus Szent Szíve iránti áhítat egyik legnagyobb szószólójának tartják. 1899-ben kiadta az ANNUM SACRUM enciklikát, amelyben arra buzdította az egész Egyházat, hogy szentelje magát Krisztus Szívének, és végrehajtotta az egész világ történelmi szentelését a Szent Szívnek, ezt a cselekedetet ő maga is pápasága legfontosabb cselekedetének nevezte. XIII. Leó ezt az áhítatot a modern társadalom bajainak lelki gyógyírjaként és az egyének, családok és nemzetek megújulásának biztos forrásaként mutatta be, ezáltal megszilárdítva annak egyetemes elterjedését az Egyház életében.
XI. PIUSZ pápa (1922-1939) a Jézus Szent Szíve iránti áhítat egyik nagy szószólója volt a XX. században. Alacoque Szt. Margit Máriának adott kinyilatkoztatások 250. évfordulója alkalmából 1928-ban kiadta a MISERENTISSIMUS REDEMPTOR kezdetű enciklikát, amelyet e vallásgyakorlás egyik legfontosabb dokumentumának tartanak. Ebben hangsúlyozta a Jézus Szent Szíve iránti engesztelés szükségességét az emberiség bűneiért és közönyéért, ezt a gyakorlatot Krisztus végtelen szeretetére adott szeretetteljes válaszként mutatva be. Tanításainak köszönhetően a Szent Szív iránti áhítat mély teológiai alapot nyert.
XII. PIUSZ pápa (1939-1958) elmélyítette és megszilárdította az Egyház Jézus Szent Szíve iránti áhítatról szóló tanítását a HAURIETIS AQUAS kezdetű enciklikájában, amelyet 1956-ban adtak ki az ünnep egész Egyházra való kiterjesztésének századik évfordulója alkalmából. Ebben a fontos dokumentumban kifejtette a Krisztus Szíve iránti áhítat szilárd bibliai és teológiai alapjait, Isten emberiség iránti szeretetének misztériumának valódi szintéziseként mutatva be azt. XII. Piusz azt tanította, hogy a Szent Szív tisztelete Jézus megváltó szeretetének szemlélése, amely életében, szenvedésében, halálában és feltámadásában nyilvánult meg, megerősítve ezt az áhítatot a katolikus hagyomány egyik legértékesebb és legmélyebb áhítataként.
